Franklinizáció
A franklinizáció egy általános vagy lokális, megfelelő paraméterekkel rendelkező állandó elektromos mezőnek való kitettség módszere, amelyet egy vagy két elektróda segítségével végeznek.
A franklinizáció elektromos térfeszültséget használ: általános ütés esetén - 50 kV, helyi ütés esetén - 15-20 kV.
Általános ütés esetén a negatív potenciálú elektródát a páciens feje fölé helyezik, annak felületétől 2-15 cm távolságra, és a páciens a másik, földelt elektródát a lábfejek felületével érintkezteti. Egyetlen elektródával történő ütés negatív potenciálú fejelektródával lehetséges.
Lokális expozícióhoz egy negatív potenciálú elektródát helyeznek a páciens testének megfelelő területe fölé 5-7 cm távolságra, és egy másik, földelt elektródát, ennek a területnek az ellenkező oldalán, érintkeznek a felületével.
A franklinizáció a szövetekben és szervekben bekövetkező elektrodinamikai változásokon (elektromos polarizáció, bioelektret hatás, áramok fellépése! Vezetőképesség), valamint az elektróda és a bőr közötti elektromos kisülés következtében keletkező ózon és nitrogén-oxidok hatásán keresztül hat a szervezetre.
A franklinizáció fő klinikai hatásai: szedatív (általános hatású), helyi érzéstelenítő, trofikus, vazoaktív, baktericid.
Felszerelés: „AF-3-1”, „FA-5-5”.
[ Ki kapcsolódni?